A csótányok gyakran mozognak táplálékforrások és szennyezett területek között, ezért kórokozó mikroorganizmusokat hordozhatnak, amelyek hozzájárulhatnak ételmérgezésekhez és más betegségekhez. Sokan allergiás reakciót mutatnak a csótányok váladékára, ürülékére és levedlett bőrére is. A csótányallergének orrdugulást, tüsszögést és könnyezést okozhatnak, súlyosabb esetben pedig enyhe vagy súlyos asztmához is hozzájárulhatnak. A csótányokkal összefüggő asztma különösen gyakori a sűrűn lakott területeken élő gyermekek körében, ahol a fertőzöttség nagy mértékű lehet.
Hogyan ismerjük fel a csótányokat és jelenlétük jeleit?
A csótányok lapos, barnás rovarok, hosszú csápokkal és rendkívül gyors mozgással. Leggyakrabban éjszaka láthatók, amikor búvóhelyeikről táplálékot és vizet keresni indulnak. Lámpakapcsoláskor rendszerint gyorsan visszahúzódnak repedésekbe, bútorok alá vagy más rejtett helyekre.
A csótányok átalakulása kifejléses, azaz nem teljes átalakulás. A petékből nimfák kelnek ki, amelyek hasonlítanak a kifejlett egyedekre, szárnyaik azonban még nem teljesen fejlettek. Növekedésük során többször vedlenek, mielőtt elérik a kifejlett állapotot.
A csótányok rendkívül gyorsan szaporodnak. A nőstények rejtett, védett helyekre helyezik petetokjaikat. Fajtól függően egy tokban 15–40 nimfa fejlődhet. A német csótány az egyik legelterjedtebb és legkitartóbb faj, és egyetlen nőstény kevesebb mint egy év alatt közvetve több ezer utód létrejöttéhez járulhat hozzá.
A csótányaktivitás egyik első jele az ürülék, amely finom őrölt borsra vagy mákszemekre emlékeztet. Gyakran a közlekedési útvonalak mentén, búvóhelyek közelében vagy olyan területeken található, ahol a csótányok hosszabb ideig tartózkodnak.